Lia Ábrahám 
boldog – itt: Székesfehérvár
Lia Ábrahám
boldog – itt: Székesfehérvár
Sütemény hazaért.heart hangulatjel
Egyszer volt,hol nem volt az Óperenciás tengeren is túl, egy utcán, azt már ki tudja,hogy hol, bandukolt egy fekete spániel fiú..Szomjas volt, éhes és szeretetre vágyott.. de az emberek nem törődtek vele, sőt voltak olyanok is akik bele rúgtak, elzavarták. A fiúcska már éppen úgy határozott volna, hogy feladja, mert az emberekben nem lehet bízni, de ekkor érkezett egy autó,amely megállt, Ő pedig beszállt, de ekkor már annyira kimerült volt, hogy rögtön elaludt. Mikor felkelt, egy kedves, angyal arcát látta, és egy táblát, amit bizony okos kutya lévén el tudott olvasni,: spániel mentés, aki itt belépsz hagyj fel minden reménnyel. A táblára írtakhoz alkalmazkodva, mikor bejutott -a telephelyre- gyors ásott magának egy gödröt, és onnan morgott mindenkire aki megközelítette.. Teltek múltak a hetek és egy család érkezett hozzá, megígérték Neki, hogy szeretni fogják, és hogy innentől hozzájuk tartozik, hiába a feltételek, a komoly szűrés.. a szeretetük, csak egy hónapig tartott,majd egy mondvacsinált indokkal, mondván nem hallgat a nevére a kutya, vissza repítették a farmra. Ekkor újabb esemény történt a mi Sütinkkel, Edina úgy döntött, hogy bizony haza visz egy ideiglenest, választása pedig kire esett, na kire??? Hát persze, hogy rá. A gyerek megkozmetikázódott, és bevetette magát a pesti életbe, kiélvezte minden pillanatát, de a sors,még is úgy hozta, hogy Edinának hosszabb időre vidékre kellett menni, így egy másik helyett keresett ez időre a számára. Hát, így történt, hogy Sütemény, kb. egy hónappal ezelőtt Barbi és Zoli közreműködésével beköltözött az életünkbe. Vakarózott, neki ment mindennek, folyton láb alatt volt, de közben hízelgett, és pillanatok alatt beilleszkedett, felvette az élet ritmusunkat, azt mondanom sem kell, hogy mindnyájan megszerettük. Aztán egy nap üzenet érkezett a profilomra, egy nagyon kedves kis bemutatkozással, melyben iránta érdeklődtek. Átküldtem az örökbefogadás szabályait. és a telefonszámomat, hogy ha elfogadják a szabályzatot, akkor keressenek. Másnap délután, megcsörrent a telefonom, a vonal túlsó végén, egy kedves,szimpatikus hang, sok kérdéssel..a következő hét szombatjára megbeszéltünk egy randevút. Ahogy letettem, hívtam is Spancit -aki nem tudná, Ő a mentés vezetője- könnyek között, remegve, hogy Jézusom, mi lesz itt, felkészültek, és hiába mondtam sok sok elrettentő dolgot Ők akarják a gyereket. Judit azt mondta: nyugalom, jövő szombatig még sok idő van, lehet el sem mennek..még ne bőgj. Nem vált be a jóslata, ugyan is a nagy nap elérkeztével, a megbeszélt időpontba, a buszpályaudvaron vártak a jelöltek, ( Marianna, és lánya Szonja) . Elsőre a gyermek nem mutatott különösebb érdeklődést, de ahogy megérkeztünk hozzánk, és leültünk beszélgetni, rögtön oda feküdt hozzájuk, majd kis idő múlva bealudt Szonja ölében. ( Nem mellesleg, oda szellentett..Köszi Süti, csak kicsit égett a pofám :D) Közben én válaszoltam Marianna kérdéseire, és elláttam tanácsokkal, már amennyire a megdöbbenéstől beszélni tudtam,ugyan is 4 db (!) nyomtatott A4-es lap kérdéssel érkezett.. felkészült volt,nagyon felkészült. Gyorsan elrepült a találkozóra szánt 4 óra, észre sem vettük, így gyors szedtük magunkat,és siettünk a buszállomásra. Süti kapott pár búcsú puszit, és már indult is a jelöltek busza. Bezzeg Süti, Ő nem akart indulni,csak lesett a busz után. Pfff..hálátlan dög,( grin hangulatjel ) gondoltam. Altattam a dologra egyet a gazdi jelölteket, ahogy a szabályzat kívánja,de másnap reggel már jött is a levél, a címmel,és az üzenettel,hogy igen,szeretnék a gyereket.Na szép...hiába próbáltam lebeszélni Őket..nem jött össze. Nem volt mit tenni, kihasználtam az időt, amíg az én, vagy is a mi kis aranyhalunk velünk volt. Tavaszoltunk egyet az alföldön,majd ezután el kezdtünk készülni a nagy napra, voltunk Gyula doktor bácsinál,Julinál kozmizni..és, ezután nem volt több hátra, mint előre. Össze csomagoltam Sütike hozományát. Majd felkerekedtünk - a papírjaim, és a fényképezőm nélkül, így jár aki szőke és szenilis- és meg sem álltunk Székesfehérvárig. Ahol Éva és Gucci, valamint Márk és Rocky várt már minket,akiknek innen is köszönöm, hogy elkísértek. Rövidke út után a Toronysorra érkeztünk. Mariannánk sok enni és innivalóval vártak minket, volt ott terülj, terülj asztalkám, kutya biztonsági öv, spániel tál, Sütinek kiskönyv az adataival, egy másik kiskönyvbe lefűzve az eddigi posztok,információk róla, na és persze az elmaradhatatlan crocs is felbukkant. Még mi beszélgettünk, a gyerek rácuppant a nyuszira, és a madárra..soha nem láttam még ilyen élénknek. Miután hivatalosan lepapíroztuk a dolgot, Sütire pedig átkerült a búcsú ajándékba, Tőlem kapott szettje, Marianna gondolta megsirat és egy szép kis ajándék táskát adott a kezembe. Amiben nem más volt, mint egy bögre az én drága Sütikém képével, egy kis boldogság hormon, Sissinek egy saját készítésű egészségügyi kis könyv, és az előre megrendelt zsebkendőm. A dolog célba ért, ugyan is had ne mondjam potyogtak a könnyeim rendesen. Még beszélgettünk egy kicsit , aztán búcsút vettem Tőle, igen, a kis hálátlan disznómtól, aki tojt a fejemre. Édes kicsike Dömperkém, azt hiszem megtaláltuk számodra azt a családot akikre megérte egy évet várnod, kívánom, hogy sok boldog közös évetek legyen együtt. A nyuszit, a cicákat, és a madarat pedig nem terrorizálni. Hamarosan találkozunk
heart hangulatjel
És,hogy mindenki lássa milyen figyelmesek a gazdik..Ezzel a szépséggel vártak.
Sütemény hazaért.heart hangulatjel
Egyszer volt,hol nem volt az Óperenciás tengeren is túl, egy utcán, azt már ki tudja,hogy hol, bandukolt egy fekete spániel fiú..Szomjas volt, éhes és szeretetre vágyott.. de az emberek nem törődtek vele, sőt voltak olyanok is akik bele rúgtak, elzavarták. A fiúcska már éppen úgy határozott volna, hogy feladja, mert az emberekben nem lehet bízni, de ekkor érkezett egy autó,amely megállt, Ő pedig beszállt, de ekkor már annyira kimerült volt, hogy rögtön elaludt. Mikor felkelt, egy kedves, angyal arcát látta, és egy táblát, amit bizony okos kutya lévén el tudott olvasni,: spániel mentés, aki itt belépsz hagyj fel minden reménnyel. A táblára írtakhoz alkalmazkodva, mikor bejutott -a telephelyre- gyors ásott magának egy gödröt, és onnan morgott mindenkire aki megközelítette.. Teltek múltak a hetek és egy család érkezett hozzá, megígérték Neki, hogy szeretni fogják, és hogy innentől hozzájuk tartozik, hiába a feltételek, a komoly szűrés.. a szeretetük, csak egy hónapig tartott,majd egy mondvacsinált indokkal, mondván nem hallgat a nevére a kutya, vissza repítették a farmra. Ekkor újabb esemény történt a mi Sütinkkel, Edina úgy döntött, hogy bizony haza visz egy ideiglenest, választása pedig kire esett, na kire??? Hát persze, hogy rá. A gyerek megkozmetikázódott, és bevetette magát a pesti életbe, kiélvezte minden pillanatát, de a sors,még is úgy hozta, hogy Edinának hosszabb időre vidékre kellett menni, így egy másik helyett keresett ez időre a számára. Hát, így történt, hogy Sütemény, kb. egy hónappal ezelőtt Barbi és Zoli közreműködésével beköltözött az életünkbe. Vakarózott, neki ment mindennek, folyton láb alatt volt, de közben hízelgett, és pillanatok alatt beilleszkedett, felvette az élet ritmusunkat, azt mondanom sem kell, hogy mindnyájan megszerettük. Aztán egy nap üzenet érkezett a profilomra, egy nagyon kedves kis bemutatkozással, melyben iránta érdeklődtek. Átküldtem az örökbefogadás szabályait. és a telefonszámomat, hogy ha elfogadják a szabályzatot, akkor keressenek. Másnap délután, megcsörrent a telefonom, a vonal túlsó végén, egy kedves,szimpatikus hang, sok kérdéssel..a következő hét szombatjára megbeszéltünk egy randevút. Ahogy letettem, hívtam is Spancit -aki nem tudná, Ő a mentés vezetője- könnyek között, remegve, hogy Jézusom, mi lesz itt, felkészültek, és hiába mondtam sok sok elrettentő dolgot Ők akarják a gyereket. Judit azt mondta: nyugalom, jövő szombatig még sok idő van, lehet el sem mennek..még ne bőgj. Nem vált be a jóslata, ugyan is a nagy nap elérkeztével, a megbeszélt időpontba, a buszpályaudvaron vártak a jelöltek, ( Marianna, és lánya Szonja) . Elsőre a gyermek nem mutatott különösebb érdeklődést, de ahogy megérkeztünk hozzánk, és leültünk beszélgetni, rögtön oda feküdt hozzájuk, majd kis idő múlva bealudt Szonja ölében. ( Nem mellesleg, oda szellentett..Köszi Süti, csak kicsit égett a pofám :D) Közben én válaszoltam Marianna kérdéseire, és elláttam tanácsokkal, már amennyire a megdöbbenéstől beszélni tudtam,ugyan is 4 db (!) nyomtatott A4-es lap kérdéssel érkezett.. felkészült volt,nagyon felkészült. Gyorsan elrepült a találkozóra szánt 4 óra, észre sem vettük, így gyors szedtük magunkat,és siettünk a buszállomásra. Süti kapott pár búcsú puszit, és már indult is a jelöltek busza. Bezzeg Süti, Ő nem akart indulni,csak lesett a busz után. Pfff..hálátlan dög,( grin hangulatjel ) gondoltam. Altattam a dologra egyet a gazdi jelölteket, ahogy a szabályzat kívánja,de másnap reggel már jött is a levél, a címmel,és az üzenettel,hogy igen,szeretnék a gyereket.Na szép...hiába próbáltam lebeszélni Őket..nem jött össze. Nem volt mit tenni, kihasználtam az időt, amíg az én, vagy is a mi kis aranyhalunk velünk volt. Tavaszoltunk egyet az alföldön,majd ezután el kezdtünk készülni a nagy napra, voltunk Gyula doktor bácsinál,Julinál kozmizni..és, ezután nem volt több hátra, mint előre. Össze csomagoltam Sütike hozományát. Majd felkerekedtünk - a papírjaim, és a fényképezőm nélkül, így jár aki szőke és szenilis- és meg sem álltunk Székesfehérvárig. Ahol Éva és Gucci, valamint Márk és Rocky várt már minket,akiknek innen is köszönöm, hogy elkísértek. Rövidke út után a Toronysorra érkeztünk. Mariannánk sok enni és innivalóval vártak minket, volt ott terülj, terülj asztalkám, kutya biztonsági öv, spániel tál, Sütinek kiskönyv az adataival, egy másik kiskönyvbe lefűzve az eddigi posztok,információk róla, na és persze az elmaradhatatlan crocs is felbukkant. Még mi beszélgettünk, a gyerek rácuppant a nyuszira, és a madárra..soha nem láttam még ilyen élénknek. Miután hivatalosan lepapíroztuk a dolgot, Sütire pedig átkerült a búcsú ajándékba, Tőlem kapott szettje, Marianna gondolta megsirat és egy szép kis ajándék táskát adott a kezembe. Amiben nem más volt, mint egy bögre az én drága Sütikém képével, egy kis boldogság hormon, Sissinek egy saját készítésű egészségügyi kis könyv, és az előre megrendelt zsebkendőm. A dolog célba ért, ugyan is had ne mondjam potyogtak a könnyeim rendesen. Még beszélgettünk egy kicsit , aztán búcsút vettem Tőle, igen, a kis hálátlan disznómtól, aki tojt a fejemre. Édes kicsike Dömperkém, azt hiszem megtaláltuk számodra azt a családot akikre megérte egy évet várnod, kívánom, hogy sok boldog közös évetek legyen együtt. A nyuszit, a cicákat, és a madarat pedig nem terrorizálni. Hamarosan találkozunk
heart hangulatjel
